Szerencsés embernek tartom magam, mert nap mint nap azzal foglalkozhatok, amit igazán szeretek. Számomra a munkám már régen nem csupán munka, hanem hivatás.
Jelenleg óvodapedagógusként és óvodavezetőként dolgozom, emellett évek óta építem a Nyugalom Kuckót. Mindig is kíváncsi voltam az ember működésére: arra, hogy miért reagálunk ugyanarra a helyzetre ennyire különbözően, hogyan kapcsolódik össze a test, az idegrendszer és az érzelmi világunk, és hogyan lehet valódi támogatást nyújtani akkor, amikor valaki elakad az életében.
Ez a kíváncsiság vezetett végig a tanulmányaimon és a képzéseimen. Óvodapedagógiai végzettségem mellé gyógypedagógiai specializációt választottam, később pedig az iskola-előkészítés területén találtam meg a következő hivatásomat. Néhány éve indítottam el játékos, élményalapú iskola-előkészítő foglalkozásaimat, amelyek célja, hogy a gyermekek magabiztosan, örömmel és biztonságérzettel kezdhessék meg az iskolás éveiket.
Úgy éreztem azonban, hogy szeretném még mélyebben megérteni az idegrendszer működését, a tanulási nehézségek és a viselkedés mögött meghúzódó összefüggéseket. Így jutottam el a Komplex Mozgásterápiához, ahol nemcsak új tudást kaptam, hanem olyan szemléletet is, amely ma is meghatározza a munkámat.
Az én utam azonban nemcsak a tanulásról szólt.
Ha valaki néhány évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy egyszer a családi minták, az önismereti munka és a stresszoldás ilyen fontos szerepet kapnak az életemben, valószínűleg mosolyogva nemet mondok.
Az élet azonban másként alakult.
A szüleim elvesztése után a testvérem halála olyan mély fájdalmat hozott az életembe, amely alapjaiban változtatta meg azt, ahogyan önmagamra és az emberi kapcsolatokra tekintettem. Ebben az időszakban kezdtem el igazán más szemmel nézni mindarra, amit korábban tanultam.
A változást nem egyetlen módszer hozta el.
A családi minták felismerése, a különböző stresszoldó technikák elsajátítása és egy személyre szabott érzelmi támogató folyamat együtt segítettek abban, hogy fokozatosan újra megtaláljam a belső egyensúlyomat.
Ekkor értettem meg, hogy a felismerés önmagában sokszor még nem elég. A testnek és az idegrendszernek is időre, figyelemre és támogatásra van szüksége ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjon a változásokhoz.
Ez a felismerés lett a Nyugalom Kuckó alapja.
Ma már nem különálló módszerekben gondolkodom. Nem az a legfontosabb számomra, hogy milyen technikát alkalmazok, hanem hogy mire van szüksége annak az embernek, aki velem szemben ül.
Úgy gondolom, hogy minden ember más. Minden életút egyedi. Ezért minden folyamat is személyre szabott.
A Nyugalom Kuckó számomra egy olyan biztonságos tér, ahol nem kell megfelelni, nem kell sietni, és nem kell tökéletesnek lenni. Egy hely, ahol figyelemmel, elfogadással és az integrált szemléletemmel kísérem azokat, akik megtisztelnek a bizalmukkal.
Egy olyan ember vagyok, aki folyamatosan tanul, fejlődik, és hálás azért, hogy a saját élettapasztalatait, a megszerzett tudását és a hivatását mások szolgálatába állíthatja.
Nem a fájdalom határoz meg bennünket, hanem az, hogy mit kezdünk vele.
„Nem hiszem, hogy minden válasz nálam van. Abban hiszek, hogy figyelemmel, tudással, tapasztalattal és jelenléttel olyan biztonságos teret tudok teremteni, ahol a hozzám fordulók megtalálhatják a saját válaszaikat.”
